1969-ben születtem Sopronban. Kisgyermekkoromat Pápán töltöttem, a Dunántúl Athénjének nevezett patinás városban. Itt szívtam magamba a képzőművészet szeretetét a helyi képzőművészek között. Személyesen ismerhettem még A. Tóth Sándor bácsit: általános iskolásként segítettem szenet hordani számtalanszor az idős, neves művésznek, aki utána mindig behívott a lakásába, és megcsodálhattam a híres alkotó otthonát, műveit. De a városi képzőművész körben mestereimként Szalai László és Kiss László tanár urakat jegyzem. Ekkor még fiatalként aktívan sportoltam, keleti harcművészettel, kung-fuval foglalkoztam, létrehoztam a városban egy kung-fu klubot, amelynek fénykorában száznál több tanítványa volt, évek múltán pedig oktatómesterként vezettem őket.

Ezzel párhuzamosan első képzőművészeti kiállításom is a városhoz kötődik, itteni gimnáziumi éveim alatt került megrendezésre. Majd egyetemi éveimet Budapesten töltöttem. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szereztem teológusi illetve lelkipásztori diplomát. Lelkészi szolgálati éveimet Bács-Kiskun megyében töltöttem, és bár csodálatos az Alföld, és e csodát az eltelt évtizedek alatt volt lehetőségem meglátni, egyfajta furcsa fogságként éltem meg ezt az időszakot. Ha Petőfi lelke "börtönéből szabadult" is az Alföld végtelen pusztáját látva, számomra ez az időszak több évtizednyi sóvárgás volt a hegyek közé, és kicsit más előjellel ugyan, de Wass Albert szavai visszhangoztak mélyen a lelkemben: "Adjátok vissza a hegyeimet!" Gyermekként meghatározó volt számomra a nagyszülőknél töltött idő Pápa környékén, illetve Keszthelyen. A Balaton festői szépségét, Keszthely környékének mesevilágát vágytam felnőttként vissza. Egy személyes tragédiát követően 2016-ban költöztem Keszthelyre, és a mai napig itt élek, a Helikon városában.

A művészet számomra nem csak önkifejezés, de lélekgyógyító, helyreállító folyamat is. Hiszek a művészet gyógyító erejében, lévén a lélekből történő adás, a lélek szerint való adás évezredes bibliai tanítás, amely annak a számára is felüdítő, aki kap, de annak a lelkét is Istenhez emeli, aki képes arra, hogy lélekből adjon. Nem csoda, ha úgy gondolom, számomra, lelki művészember számára a rajzolás egyfajta prédikáció, prófétaság, tradíció ápolása és értékátadó misszió. Kiállításaim itteni időszakom alatt Zalaegerszegen a Móricz Galériában illetve Tapolcán a Wass Albert Könyvtárban voltak. Művészi látásom, hogy az inspirációt, az alkotó késztetést bármi adhatja, ám ihletet, az alkotói üzenetet Felülről kapjuk, spirituálisan, azzal a teremtői csodával, hogy a világot teremtő Isten üzenete bennünk "teremtődik újjá", formálódik bennünk, alkotókban, és születik meg újonnan, miközben maga az alkotó is meghal és újjászületik. Minden képem kicsit így egyszerre halál és feltámadás. Egyszerre tárgy és lélek, néma és beszélő, én vagyok, és  maga a Forrás, Isten. Ugyanez történik a művészet befogadásakor is, ilyenkor a befogadóban születik újjá valami, ami már innentől őt formálja, de többé kitörölhetetlenül benne lesz a Teremtő ujjlenyomata, valamint egy darab az alkotó lelkéből is. Kedves Látogatóm, hát jöjj, és legyél a részese ennek a csodálatos utazásnak lélektől-lélekig, és légy befogadója kicsit minden szépség és jó örök Forrásának!